📅 2026. 10. 01.
Feltöltéses bujtás – a szőlő egyszerű szaporítási módja
A feltöltéses bujtás a szőlő vegetatív szaporításának egyik hagyományos módszere. Lényege, hogy az anyatőkéről fejlődő hajtások alsó részét földdel takarjuk be. A földdel érintkező hajtásrészek a vegetáció során saját gyökereket fejlesztenek, majd a meggyökeresedett vesszőket leválaszthatjuk az anyatőkéről, és önálló növényként elültethetjük.
A módszer előnye, hogy a hajtás a gyökeresedés teljes időszaka alatt kapcsolatban marad az anyatőkével, ezért annak víz- és tápanyagellátását is használhatja.
A folyamat tavasszal kezdődik. Az erre kiválasztott szőlőtőkét rövidre, általában egy rügyes csapokra metsszük. Ezekből tavasszal erőteljes új hajtások fejlődnek.
Amikor a hajtások elérik körülbelül a 60–80 cm-es hosszúságot, rendszerint június környékén, a tőke köré laza, lehetőleg megfelelően nyirkos földet húzunk. A hajtások alsó részét körülbelül 15–20 cm magasan takarjuk be.
Fontos, hogy a hajtások felső része a föld felett maradjon, és tovább tudjon növekedni.
A földdel betakart hajtásrészeken, elsősorban a szárcsomók környékén, járulékos gyökerek kezdenek kialakulni.
A nyár folyamán ezért célszerű arra ügyelni, hogy a feltöltött föld ne száradjon ki teljesen. A jó levegő- és vízgazdálkodású, nyirkos talaj kedvez a gyökérképződésnek.
Őszre megfelelő körülmények között egyetlen anyatőke körül több, saját gyökérzettel rendelkező vessző fejlődhet.
A meggyökeresedett vesszőket ősszel vagy a következő tavasszal lehet leválasztani.
Először óvatosan el kell bontani a tőke körül korábban kialakított földkupacot. Ekkor láthatóvá válik, hogy az egyes vesszők milyen gyökérzetet fejlesztettek.
A megfelelően meggyökeresedett vesszőt az anyatőkéhez közeli részen levágjuk úgy, hogy a kialakult gyökérzet lehetőleg minél kevésbé sérüljön.
Az így kapott gyökeres vessző már önálló növényként ültethető el.
A feltöltéses bujtásnak létezik egy erőteljesebb változata is, amelyet elsősorban olyan tőkéknél alkalmaztak, amelyeket később fel akartak újítani vagy el akartak távolítani.
Ebben az esetben a télire földdel betakart tőkét tavasszal nem bontják ki, hanem még több földet húznak rá. A földfelszín fölött maradó vesszőket rövidre, egy-két rügyre metszik.
A föld alatt maradó vesszőrészekből fejlődő hajtások meggyökeresedhetnek, így őszre több gyökeres vessző nyerhető egyetlen tőkéről.
A feltöltéshez érdemes laza, porhanyós földet használni. A túlságosan tömör vagy tartósan vízzel telített talaj kedvezőtlen lehet a gyökérképződésnek. Száraz nyáron a feltöltött rész nedvességét is biztosítani kell.
Az anyatőke számára ugyanakkor több hajtás egyidejű kinevelése és meggyökereztetése jelentős terhelést jelenthet. Emiatt a hagyományos termesztési gyakorlatban ugyanazon tőkén ezt az eljárást nem feltétlenül alkalmazták minden évben.
A feltöltéses bujtással létrehozott növény genetikailag azonos lesz az anyatőkével, tehát megőrzi a fajta tulajdonságait. Viszont nem lesz alanyra oltva: saját gyökérzetű szőlőt kapunk.
Ez lényeges különbség az oltványhoz képest. Filoxérával veszélyeztetett területen a saját gyökerű Vitis vinifera fajták telepítése kockázatos lehet, ezért tartós telepítés előtt ezt is figyelembe kell venni.
Röviden a folyamat: tavasszal rövid metszés → 60–80 cm-es hajtások → 15–20 cm-es földfeltöltés → nyári gyökeresedés → ősszel vagy tavasszal kibontás → gyökeres vesszők leválasztása → elültetés.
Sütiket használunk az oldal működtetéséhez, a beállításaid megjegyzéséhez és ahhoz, hogy megértsük, hogyan használod az oldalt. Elfogadhatod az összeset, elutasíthatod a nem feltétlenül szükségeseket, vagy egyedileg is beállíthatod.
Válaszd ki, mely sütikategóriákat engedélyezed. A feltétlenül szükséges sütik nem kapcsolhatók ki, mert nélkülük az oldal nem működik.
